Gyermekk�nt �lmodtam �s azt hittem �gy lesz, hittem az �letben �s nem f�jt a sz�vem, tudtam, hogy �n v�ltom majd meg a vil�got, l�ttam a j�v�met �s semmisem b�ntott.

Lelkemben mindig ott volt valami dllam, tudtam, hogy elmondhatok b�rmit egy dalban, �s hogyha szeretn�k, elsz�llok innen, ez a dal majd rep�t, a sz�rny�n visz engem.

De mi�rt csak �n rep�ljek, hogyha m�s is sz�llhat, mi�rt ne adjak dalban sz�rnyat az eg�sz vil�gnak. Ez a dal most sz�ll, �s lehet, hogy t�ged megtal�l, �gy megismerhetsz engem, hogy mi az, amire sz�vem v�r, �n is sz�llok a dallal, magasban rep�l�k most fel�d, neked adom e dalt �s vele egy�tt a sz�vem is ti�d.

Csal�dtam sokszor m�r �s sokmindent b�nok, a m�lyb�l �n ink�bb a magasba v�gyom, hi�ba mondan�d, hogy nem hiszel bennem, �s akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig am�g sz�l a dal, az �n sz�vemben, addig gondolatban sz�rnyalok a fellegekben. Mindig v�rok r�d, m�g van el�g er� a sz�vemben, soha nem adom fel, ne is k�rj, ezt nem teszem, mindig harcolok �rted, k�zdeni fogok, m�g b�rja sz�vem, nem adom fel, hiszen mindig k�zdeni kel.